harcolok...
...a nátha ellen.
Van jó angol óra és jó idő, és nekem most mégis kevés, mert alig érzek illatokat (pedig vannak, minden virágzik), és döntöm magamba a mézes teát (ez utóbbi nem nagy szenvedés). Azt hiszem, a napi gyümölcsbevitelt is növelni kell, hogy kiveszkődjek a megfázásból. Szerettem volna futni menni, de inkább itthon maradtam, és szeretnék holnap könyvtárazni, de lehet, hogy inkább majd kúrálom magam.
szép álmok
Azt hiszem, félek a tanítástól.
Ugyanis megálmodtam a gyakorlótanításomat, és rémületes volt. Az egyik gyerek egy tűt szúrt a hátamba, a drága tanári kar pedig beköltözött az órámra (a tanári szoba és az osztályterem ugyanaz a helyiség volt), és szórakoztatta a gyerkőcöket, amíg én a Rómeó és Júliát próbáltam vonzó színben feltüntetni.
Végül egy alsós tanítónénim hajlandó lett volna elárulni, hogy milyen könyvből is kéne, hogy tanítsak, de felébredtem.
friss reggeli meglepetés
Amint tegnap reggel békésen pakolásztam a szemetet, elérkeztem a St John's Home kukájához, és rutinos mozdulattal már nyitottam is a fedelét...és rögvest vissza is ejtettem. Mert mi mosolygott rám kókadt fejjel a szemeteszsákok közül? Egy döglött örvösgalamb. Nem gondoltam volna, hogy ilyesmitől megijedek, de sikerült. Aztán kerítettem egy zsákot neki, csak az volt zavaró, hogy nyeklett-nyaklott, míg beletettem.
Végül kiderült, hogy ez Liz ajándéka volt. Mivel a galamb még nem indult rothadásnak, gondolta, minek bezacskózni, majd Annácska (my dear, I'm so greatful) megcsinálja. Igaza lett.
:)
Azért alapvetően hamar jobb kedvem lett. Átvettem a hosszú farmert, meg az inget...:(
Kezdek nagyon elfáradni. Nagyon elegem van abból, hogy mindenféle ügyes-bajos dolgot spanyolul kell intéznem és teljesen az ellenkezőjét értem annak, amit mondanak nekem. És iszonyú meleg van ma, már alig állok a lábamon. Szóval gondoljatok rám, hogy senkit ne bántsak ma, mert kedvem az bizony enne hozzá...