Útiblog

hiányos emlékeim

A bath-i kirándulás óta eltelt időről sajnos már nem tudok teljes pontossággal beszámolni. Szita ez az agy. A következő hétvgére vártam az unokatestvéremet látogatóba, de sajnos nem tudott jönni, az így felszabadult időt jobbára felszabadult lötyögéssel töltöttem.

Múlt héten szigorú lettem, és a terveimet leírtam egy táblázatba, végül egészen jól sikerült tartani a heti beosztást. Háromszor is betévedtem a Bodleyba, kétszer voltam korcsolyázni (az ebédideji kori a legjobb: először négyen, másodszorra hárman voltunk a jégen, földi paradicsom).Meglátogattam a Natural History Museumot, sok szép csontváz, Darvin rajzai és egy üvegfalú méhkaptár mellett még 230 millió éves fa megkövült törzséhez is hozzá lehetett érni.

Szombaton elmentem Stratfordba. Ha már egy köpésre vagyok Shakespeare papa nyughelyétől (és szülőhelyétől - 2 in 1), csak nem hagyom ki. Ez tehát a Globe-béli Szentivánéji folytatásának tekinthető. Ragyogó napsütés, valahol 25 és 30 fok közötti hőség, fél Anglita az Avon partján - bowling, golf, napozás, hajókázás. Én is voltam vizen! A kb 150 éves chain ferryvel keltem át az Avonon, egy igazi tengeri medve volt a komptekerő ember (ez kétségkívül nem pontos kifejezés, a pénzt is ő szedte, lehet hogy révészt kéne mondani, de ha egyszer főleg tekerni kellett egy rudat hogy menjen az a komp). Ha kicsit kevesebb lett volna az ember az utcákon, biztosan szebbnek tartanám a városkát (így is szép volt persze), de még mindig Bath viszi a pálmát. 

kultúrantropológia

Ebből is kijutott. Szerdán délután mentünk a writingos csoporttal az All Souls College-ba a tanárnő  egy ismerősének előadására, ami történetesen egy naxoszi kis faluban csoportosan látott álom részleteit  és hatását fejtegette a nagy gazdasági válság (nem a mostani) idején. Nem volt rossz az előadás, csak az adatokból volt sok, amit a fejesek bizonyára értékeltek, nekem viszont kevésbbé voltak fontosak. Mindenesetre még a mellékhelyiséget is meglátogathattuk a nagymúltú intézményben. Egészen otthon éreztük magunkat. Nagyon szép teremben ültünk., remekbe szabott stukkóval díszített mellyezet és régiségszámba menő székek.

A faluban egyébként emeryt bányásztak (sztaki szerint csiszolópor:).

London - revisited

Nem lazsáltam, de minden hiába, a listámon csak gyűlnek a londoni kötelezők, sosem fogok a végére érni, bár vasárnap és hétfőn (bank holiday) tisztességes adag kultúrát fogyasztottam.

Vasárnap. Sikerült lencsevégre kapnom Szt. Ferencet a madarakkal (Wm. Cathedral), a St James's parkban pedig mindenféle érdekes kacsát fényképeztem (volt mandarin réce is, na mit szóltok?). Majd National Gallery (különös tekintettel Gainsboroughra és Turnerre - nézzük meg a hazait, ha már azt is tartanak). Gyönyörű anyagokat festettek. A Villámlástól megriadt ló, amit itt láttam, még pre-Delacroix, úgy áll, mint a cövek és emberien rémült arca van. Ezek után British Museum (egyiptomi szobrok, asszír-babilóniai faragványok, görögök főleg). Végre láttam eredeti görög ión oszlopot (hála a birodalomnak:). Most már értem, miért mondta Rita néni, hogy a felnőtt nő arányaihoz hasonló a ión oszlop - a görögök még egészen filigrán templomokat építettek, én meg eddig csak klasszicista múzeum-bejáratokon láttam gigászi kőtömböket. Itt aztán van minden, nem kell messzire utazni, hogy általános képet kapjak a földi kultúrákról, úgy általában. Egyesek bélyeget gyűjtenek,...kinek mi.

Terveztem még sétát, de már csak az Old Bailyhez mentem el, aztán beültem egy kávézóba angol leckét írni. Sikerült megtalálnom a London Bridge vasútállomást, és kevés értetlenkedés és bajmolódás után jegyem és vonatom is lett. Sydenhambe baj nélkül eljutottam, Ibi is befutott nem sokkal utánam.

Hétfő. Kicsit fáradtan ébredtünk. Vettünk napijegyet, úgyhogy metróztam is sokat - tényleg gyorsabb mint gyalog. A Victoria & Albert Museumban kezdtünk (angol szobrászat kiállítás: egy rakás Rodin meg egy Canova - ők mint inspirálók voltak jelen, divat kiállítás, láttam régi-régi cipőket, ez mindig érdekelt, faliszőnyegek, jelmezek és minden csoda).Sétáltunk a Hyde Parkban, az Avatar-fát már elvitték. Megkóstoltam a mentás Cornettot, fantasztikus. Délután Tate Modern. Változó lelkesedés, változó színvonal (bár ehhez én kevéssé értek, sajna). Itt már Michi is velünk volt ( német au-pair). Beültünk a vasmacskáról mevezett fogadóba, cappuchinot ittam Mini Rocky Roaddal, ez sem rossz édesség. Beszélgettünk két holland sráccal (üres asztal reménytelen, de kedvesek voltak).

Ide futott be Patric és Louis (Ibi "családja"), nekik ülőhelyük is volt estére, mi a yardon álltunk. Így is jó volt. Szent Iván éji álom - rengeteget nevettünk, jól játszottak (kicsit talán túl vásári komédiás lett, de ki tudja, lehet, hogy régen is ilyen volt, csak én az egyetemen hallok róla, és ott más szemmel néznek egy-egy darabra - ez kérem szórakoztatóipar, de jóféle). Szerencsére Michi is a Viktóriáról ment haza, úgyhogy nem kellett egyedül metróznom. Nem bántam. Éjjel kettő körül már Oxfordban voltam az ágyikómban. Nem kellett ringatni.

welcome back

Minden izlandi vulkán ereje kevésnek bizonyult ahhoz, hogy még néhány nap otthonlevést csikarjon ki számomra. Így aztán visszajöttem Oxfordba. Baj nélkül. Sőt. Lutonban már egészen otthon éreztem magam, nem szólva az ismerős buszútról és Oxfordról, ahol már az utcán rámköszönnek :)

London - első vizit

Szavazás és mise után Dáviddal a nyakunkba vettük a várost, Kata pedig egy ismerősével találkozott. Rengeteget sétáltunk. Az első fényképre kívánkozó látvány egy pár lovasrendőr volt. A Mallon a bicikliút mellett külön lovas ösvény is van, és remekbe szabott lovas közlekedési lámpák, hozzájuk tartozó, megfelelő magasságban lévő gombokkal.

Első vh-s emlékmű, Buckingham Palace (Viltória királynő oszlopával), Westminster Abbey, Houses of Parliament + Big Ben - ezeket szépen sorban körbesétáltuk, és megejtő szépségű képeket is készítettem :) Trafalgar Square és Nelson papa fenn a magasban, no meg a nagyjelentőségű National Gallery. Aztán irány a St Paul's, tényleg gyönörű, délután itt szedtük fel Katát, bementünk a szertartás végére, a finálé az volt, hogy kinyitották a nagykaput, mikor a lemenő nap pont besütött rajta (ez a templom jól van keletelneve, mondá Dávid, és millyen igaza volt.

Az egészen bizonyos volt, hogy csak egyetlen egy helyre lesz időnk bemenni a fél hatkor záró intézmények közül. Először a Towerre gondoltunk, aztán a HMS Belfaston kötöttünk ki (ez azt hiszem képzavar, kikötni egy hajón :S). Nagyon izgalmas volt. Jól körbejártuk kívül-belül, volt sok viaszbábu. A kórház részen az egyik kisgyerek meg is ijedt a bekötözött kezű sebesült katonától. A szülei próbálták összebarátkoztatni a bábuval, úgy, hogy megkocogtatták az állát. "Nézd, nem is igazi!"

Hatalmas ágyúk, légi, tengeri és szárazföldi célok ellen. Furcsa belegondolni, hogy ezekkel az ágyúkkal, ha nem is minket, de a mi szövetségeseinket lőtték a második világháborúban. Voltak kisebb kiállítások a hajó történetéről és a hajóépítésről általában. Sokat szenvedtem a szoknyámmal, állandóan fogni kellett, hogy ne fújja a nyakama a szél, pláne a hajólépcsőkön.

Sokat gondoltam nagyapára és Csillára, gondoltam, hogy fényképezek is nektek, de addigra sajnos rlemerült a gép, tényleg nagy kár. Még ma is youtube-os felvételeket nézegettünk róla...:)

Visszafelé átsétáltunk a  Tower Bridge-en, legalább kívülről megcsodáltuk a Towert. Este pedig fáradtan lerogytunk egy kellemes pubban az asztal mellé, mikor kiderült, hogy már bezárt a konyhájuk. Így egy egész háztömböt kellett sétálnunk, mire megtaláltuk a béke szigetét. Nagyon finomat vacsoráztunk, egy vegyestálat, csirkével, sausage-dzsal (?), krumplival, foghagymás kenyérrel és tortillával. Megkóstoltuk a Sticky Toffee-jukat is, igen kiváló volt, jó meleg, és tejszínhabot is kaptunk hozzá ( a nővérek tejszínnel eszik). Korábbi buszra nem engedtek fel minket, úgyhogy a tervnek megfelelően a 23:35össel jöttünk haza, negyed kettőre már meg is érkeztünk a St Mark'sba, ma dél után keltem, és most ápolgatom megfáradt lábamat.

Szent Három Nap

Csütörtökön a jezsuitákánál voltunk Katával. Nagy kavar volt, eredetileg úgy tudtuk, nyolckor kezdődik a szertartás, de szerdán kaptuka a hírt, hogy hétkor. Majd mikor odaértünk, kiderült, hogy mégis nyolc. Így aztán 50 %-kal növeltük a kórus létszámát. Továbbra is gondjaim vannak az alt-szólam meghallásával. Az egyik énekes néni (néniből igazából az egyetlen) nagyon megörült nekünk, és máris hívott állandó kórustagnak. Nono. Majd meglátjuk. Péntekre viszont biztoisra mondtuk, hogy megyünk. Katának sikerült is. A pénteki napot én itthon töltöttem csendes szenvedgézés közepett.

Szombat este a Greyfriarsban voltunk (este kilenctől kezdődően), majd igazi otthoni feltámadási vacsorát tartottunk. Napközben csináltam kaszinótojást, Andi pedig már egy nappal korábban megfőzte a sonkát. Kiváló volt.

Vasárnap a sisterek Easter Vigiljére mentünk, hajnali ötre, hátom óra pihentető alvás után. Aztán hárman nekivágtunk Londonnak a 6:40es busszal, hogy teljesítsük állampolgári kötelességünket, és leadjuk a szavazatunkat a nagykövetségen. Pik-pak kész voltunk mindezzel, annak ellenére, hogy idén Londonban 2035en akartak szavazni. Voltunk misén a Westminster Cathedralban, grandiózus főpapi mise volt, gyönyörűen énekelt a kórus, többek között sok Palestrinát.

utólértem magam

Végre, nem háborog a lekiismeretem, hogy elhanyagoloma blogírást, mert íme, már nagyhétnél járok, írásban és a valóságban is!

Hétfőn voltam az egyetem ilelkészségen, belülről a gyóntatószék olyan, mintha a berlini falat építették volna a pap és a gyónó közé, brrrrrrrr. Jártam a Blackwell's Bookshopban, és Wilde Dorian Grayének boldog tulajdonosa vagyok (a könyvtárból az összes példányt kikölcsönözték).

Kedden megtartottuk a húsvéti nagytakarítást a St Mark'sban, ragyog a ház. Kata kapott csomagot, így barkánk is van! Ma ünnepeltük a születésnapját, úgyhogy kora reggel tortával indítottunk.

Gyűröm a nyelvvizsgajelentkezést, remélem idejében sikerül minden papírt elküldeni, és mehetek júniusban proficiencyre. Ez aztán a kihívás!

múlt hét

Hétfő: végre valaháta Magdalen College. A könyvtári olvasójegyemmel bemehettünk ketten Katával (amiven rendelkezem, az nemes egyszerűséggel Bod Card névre hallgat, jó tudni). Láttuk a szarbasokat, bár csak messziről. Nem kedvelik igazán a látogatókat, a távolban szökdécseltek fel-alá. Gyönyörű patak, park és sétány nyílik a college kertkéből, arra is elsétáltunk, és fényképezkedtünk a most épp 209 éves Magdalen-fa előtt.

A konventben takarítani alapvetően kellemes elfoglaltság, csak port nyelek sokat. Szinte érzem, ahogy a tea kimossa a porcicákat a torkomból. A második emeleten síri csöndben kell takarítani. Ez nekem természetesen nem megy, csak az igyekezet van meg. De egyelőre még nem panaszkodtak, hogy zavarom őket az elmélyülésben, elmélkedésben. Megismerkedtem a különféle törölközők és konyharuhák lecserélésének menetével, a szemeteszsákok útjával - egészen a kertvégi nagy kukákig.

Pénteken lázadtam, és nem mentem el angol órára (egész héten beteg volta a tanárunk, és a helyettesítő nem valami fényes, természetesen szépen beszél angolul:). Helyette feladtam pár képeslapot (végre valahára, már mikor terveztem!), és ücsörögtem a kertben. Igen jól esett.

A hétvége is pihenősre sikerült. Péntek este és szombat délelőtt Büszkeség és balítéletet néztem, és mint mindig, most is élveztem. Szombat délután angoloztam, és Jeanne-nál voltam. Ő egy idős néni a St John's Home-ból, és rettentően sokat tud az angol irodalomról. Olvasott nekem Eliotot és Dylant. Sokkal jobban tetszenek az angol versek hangosan, jobban értem őket, és élvezni is tudom. Kaptam tőle kölcsön egy könyvet a nonszensz költészetről, most azt bújom, érdekes. Vasárnap jezsuiták és korcsolyázás. Itt voltak Andi barátnői. Ez is nyugalmas nap volt.

Csodás vasárnap

A következő hét eseményei ködbe vésznek, szerdától elkezdtem a konventben takarítani, így húsvétik hétfő-szerda-pénteken takarítok, és csak heti két napot töltök a kertben.

Ez a vasárnap nagyon jól sikerült. A jezsuitákhozmentünk Katával misére. Utána kiültem az Isis partjára, egy órácskát sütkérezni a napon, néztem az evezősöket és a járókelőket. Írtam mindenfélét. A napsütés ellenére egy óra múlva már kezdett hűvös lenni a padon ücsörgés, úgyhogy kerestem egy szimpatikus helyet, és ittam egy remek tejeskávét (valamint ettem egy kevésbé remek zabpelyhes süteményt, kicsit keserű volt, a végét már otthagytam).

...aztán irány a jégpálya, mert a vasárnapi jégtáncos alkalmakat, ha csak lehet, nem hagyom ki. Csuda jó dolog, hogy itt csak szeptemberben zár be a műjég, az meg már engem nem fog szomorítani.

Mikor hazaértem, Katas kint ült a teraszunkon, ott ebédeltünk együtt, aztán pedig angoloztunk. Pihenés is volt (kell az egyedüllét, de még hogy!), hatékony is voltam, nagyon jól éreztem magam.

Cambridge

Csak emlékezetből, mert rémesen elhanyagoltam a blogírást.

Ha minden igaz, március 14-én, vasárnap jártunk Cambridge-ben Ibivel. Jó időt fogtunk ki, sétáltunk a Cam folyó partján, és megnéztünk jó néhány college-ot. Sokfélék. Oxfordban egyöntetűbbnek tűnt a kép. Nagy bánatunkra a Trinity College-ról lemaradtunk. Mivel term vége felé járt az idő, nem engedték be a túristákat, hadd tanuljanak békében szegény diákok.

Délután háromkor a King's College Chapelben voltunk evensongon. Gyönyörűen énekelt a kórus. A Rubens-szárnyasoltár külső, halvány olajzöldre mázolt oldalát is megnéztük. Beugrottunk a Fitzwilliam Múzeumba (kit hívnak még Fitzvilinek? igen, BB-re kell gondolni :), és szép (többek között Blake) festményeket nézegettünk.

Jártunk a kerertemplomban és találtunk egy elhagyatott kápolnát (St Peter's?) egy kis dombon. Mellette van egy modern galéria, természetesen oda is elzarándokoltunk...és rábukkantunk a Cambridge-ben rejtőző legnagyobb szépművészeti kincsre: The Colossal Soap Scene from the Riverbank in Moonlight-Going, Mr. Oldenburg alkotása. Szerencsére volt egy pad a képpel szemben, oda rogytunk le, mikor már nem bírtuk abbahagyni a kacagást. Nézzétek meg, feltétlenül!

Estefelé kerestünk egy pubot, és elkávézgattunk, míg jött a buszom, fél óra múlva Ibi is elindult hazafelé.

akció

Az All Saints Convent idős apácáinak csendes életébe a hétfői ebéd előtt Oszkár - mindenki kedvence - üdítő változatosságot/ drámai fordulatot hozott.

Oszkár, ugyanis - minden macskák leghíresebbje, és legtöbbet cirógatottja - beszökött az ebédlőbe. Hallatlan! Mit lehet itt tenni, kérem? Hogyan fog így a tíz kedves, idős apába és tíz tejben-vajban fürösztött vendége ebédelni, hiszen egy macska (történetesen mindenki kedvence: Oszkár) is igényt tart a társas eseményben való részvételre!

Ai. kedves ciccegések közepett tarelgeti kifelé Oszkárt, de őkelme láthatólag rosszul értelmezi a kedveskedő hangokat, és egyre beljebb vándorol az asztallábak között...

...

...aztán szépen felemeltem és kivittem az állatot.

itt járt...

A hétvégén megérkezett I., már nagyon vártam. Prímán odataláltam a buszmegállóhoz, sőt, vasárnap este időben vissza is találtunk oda!

Szombaton kötelező kört futottunk: Christ Church College. Hát...jól néz ki. Nagyon belelendültünk a fényképezgetésbe. Én két félébe: pibi-apró faragások a széktámlákon, boltívek, épületdarabok, illetve tipikus túristaképek, pl. pocsolyában tükröződő Ibi és a Christ Church (jó, ez a kép az ő ötlete volt)., fényképeztük egymást rengeteget, csak még nem cseréltünk képeket...hiba. Láttuk a St Mary the Virgin templomot is, éppen javítgatták, úgyhogy néhol be volt állványozva, de kedvesek voltak az építkező emberek, megengedték, hogy alaposan körbecirkáljunk a templomban (hm...lehet hogy ez így nem egy szép magyar szó). Bejártunk egy csomó oxdordi parkot is, gyakorlatilag körbekutyagoltuk a várost úgy, hogy alig kellett rendes utcán menni :)

Este jó sokáig beszélgettünk, így a reggeli misére kelés kihívásnak számított, de sikerült. Elmentünk az Oxford Modern Artba, ahol egy nem fergeteges de legalább szórakoztató kiállítás volt (akkor szórakoztató, ha szórakoztatjuk magunkat: fel lehetett venni egy-egy csupa arany, csillogó overallt, ezt biztosította a múzeum, a többit találd ki magad  - ez kicsi túlzás, de kb - mi aztán kitaláltuk...születtek vicces képek). Beugrottunk a Tudománytörténeti Múzeumba is, sétálgattunk a városban, aztán éhesen és elcsigázva hazaértünk és a nővérek ebédjének romjait bekebeleztük.

Tervezgettük a további utakat, amiket együtt teszünk majd, amint megtettük őket (vagy némi késéssel), beszámolok róluk.

yesterday

Tegnap délután nagyon éltem.

Voltam a Tudománytörténeti Múzeumban. Rengeteg csillagász holmit láttam, sajnos nem voltak túlságosan informatívak a feliratok, izgalmasabb lett volna, ha tudom (és értem) mire jó szerszámokat nézegetek. Amit még láttam, az Einstein papa kézírása, amit a lelkes oxfordiak megőriztek egy táblán.

Ezen izgalmak után beiratkoztam a központi könyvtárba, mely híján van olyan alapvető felszerelésnek, mint wc a lelkes olvasóközönségnek. Érdeklődésem eredményeképp megtudtam a csupamosoly gyerekkönyvtárostól, hogy a könyvtárral szemben levő két ruhaüzletben van nyilvános wc. Remek (tényleg...van megoldás, ugyebár...ennek örülni kell).

Végül elmentem korcsolyázni. A Teatime Session keretében alig harminc ember lézengettt a jégen, ami igazán nem sok. Kicsit kevesebben voltunk, mint a vasárnapi jégtáncos bulin. KÉnyelmesen lehetett gyakorolni a láblendítéssel járó figurákat, meg az ugrásokat is. Több lánynak is volt magánórája, a közönség tehát eléggé fel volt készülverá, hogy egyes korcsolyázók néhe hirtelen lefékeznek, és elkezdenek mondjuk forogni. Ez borzasztóan szerencsés dolog - így nem ütnek el engem sem,  cserébe én is igyekszem figyelni rájuk.

Nagyon jókedvűen ballagtam haza, feldobott a korcsolyázás (ez általában így van). Énekeltem szép magyar népdalt az utcán, hadd művelődjenek az angolok.

tegnap és ma

A nővérek kegyességének köszönhetően tegnap még nem kellett dolgoznom, így egészen fél 12ig szundikáltam (helyi idő szerint).  Délután a South Parkban és a University Parkban sétáltunk, láttam olyan mókusokat, mint édesanya képein.

Ma reggel már voltam a kertben söprögetni, és a konvent kerítésfaláról vakargattam a mohát - lélekemelő elfoglaltság. Nem teljesen értem, hogy miért jó, ha ezt csinálom...

Ma délután kimentem fényképezni. Egy rakás semmirekellő kép született, majd alaposan cenzúrázni kell őket.

Az étkekről: sok zöldséget eszünk, rendszerint többféle kaja közül lehet választani, a gyanúsabb krémeket még nem mertem megkóstolni, de majd annak is eljön az ideje. A legfontosabb, hogy az ember mindent megsózzon és megborsozzon, mielőtt hozzákezd (talán a befőttet nem kell).

Megérkeztem, juhé!

London-Luton: Itten vártam két órát a buszra, mert a korábbit 5 perccel lekéstem. Láttam egy seregélyszerű gyönyörű madarat, de mire elővettem a fényképezőgépet, továbbállt. Barázdabillegetőt és sok sirályt is láttam.

Oxford felé a busz ablakából nézelődtem: egerészölyv, barna kánya (asszem), valamimlúdféle és dimbek-dombok.

Oxfordban sikerült a St Clemens megállónál leszállni, és itt már várt rám két lakótársam. A St Mark házban lakunk, már találkoztam a nővérek többségével, és finom ebédet is kaptam. A mandarinos-ananászos morzsa tejszínhabbal különösen ízlett.

Délután elindulok a városba, elkezdem felfedezni apránként...

Ceske Budejovice - Még mielőtt hosszú útra kelnék

Tegnap sétáltam a városban. A befelé vezető út nem éppen festői, az emberek pont olyanok mint otthon. Miközben idefelé jöttünk eszembe jutott, hogy sehország történelmében némileg hasonló Mo-hoz, ez az építészeti alkotásokon pontosan nyomon követhető.

Az óváros/városközpont mesebeli.

Szereztem térképet, és elindultam csak úgy találomra (térképre rá se nétve) jobbra-balra. Egy idő után jól esett elővenni a térképet. Tele van a város folyókkal-csatornákkal, így azok alapjá is csak agy óvatossággal szabad tájékozódni. Remek hidak vannak.

Az uszoda és a jégcsarnok szép mpodern épületek. Az utóbbiba alig mertem bemenni - a sötétített üvegfal miatt azt gondoltam, hogy nincs bent senki. Tévedtem. De angolul sajnos nem sikerült megértetnem magam a helybéliekkel, a lelkes cseh válasz tartalmát csak sejtem - ez pedig kevés. De majd csak eligazodom ebben a világban is.

persepolis

Mára 40 fokot jósoltak árnyékban.

Tegnap  este elmentünk szabadtéri moziba Sacromontéba. S megnéztük a Persepolist. Nekem nagyoön tetszett, bár a poénok egy jó részéről lemaradtam, merthogy spanyolul ment (azért egészen sokat megértettem :).

A sötöbemenőknek minden jót kívánok, különösen azt, hogy mulassatok jól :) 

3 nap rövid története

A kiadós szombati kirándulás után vasárnap elég későn ébredtem fel, a többiek úgyszintén. Valamivel dél előtt elindultunk a magyarokkal, hogy megnézzük Lorca házát. Csak az volt a baj, hogy ott épp valami filmet forgatnak, és ki van pakolva az egész múzeum. Úgyhogy nem mentünk be. Este viszont beültünk egy vendéglőbe vacsorázni és flamencót nézni. Nagyon másféle tánc, mint amihez szokva vagyok.

Hétfőn este a Poeta en Nueva York című balettelőadást néztük meg az Alhambra parkjában. teccett

Ma  egyenlőre tanulás meg döglés meg nagymeleg. Az utóbbi időben koradélután annyira meleg lett a házban is, hogy alig egy fél órát tudok aludni. 

vegyesen az utóbbi napokról

Most már a napi négy óra is kezd egyre több lenni, és egyre nehezebb. Múltkor Pablo csekély ötven percet húzott rá az órára, ami egyfelől persze hasznos, de a végére már arra a kérdésre is nehezen válaszoltunk, hogy melyik szereplőt hogy hívják. De ha nincs is ilyen hosszabbítás, akkor is nagyon férasztó. Viaskodunk egyre több igeidővel, de kevés idő jut gyakorlásra. Megyeget, de kevés sikerélménnyel.

Persze nem csak tanulunk: tegnap este itthonülős teraszon sangriázás volt, ma meg felkerekedtünk a lányokkal vásárolni. Azt hittem, hogy borzasztóan fogom unni magam, de nem így történt. Többek között felpróbáltam egy remekbe szabott magasított fatalpú cipzáros cipőszörnyeteget, némi derültséget keltve a bokabicsaklásaimmal :). Mégsem vettem meg...

A nap nagy öröme, hogy immáron egy neruda-kötet boldog tulajdonosa vagyok. Ágival (aki magyar-arab szakos) le fogjuk fordítani ugyanazt a verset, aztán majd összeolvassuk. Asszem jó lesz. Legalábbis így tervezzük, és ha nem bolondulunk meg a sok spanyoltól, talán meg is csináljuk.

mise egyszerűbb ennél...

Vasárnap aludtam 12 órát.

És elmentem este7re misére a közeli San Juan templomocskába, de nem volt ott egy lélek sem. Ezek a spanyolok nagy éjjelélők, de misét este kevés templomban találni, nekem legalábbis alig sikerült. A fél várost bejártam, minden szentről nevezett utcába benéztem, végül a leghangosabban harangozó templomba mentem, ahol fél 9kor volt is mise, idejében odaértem (fél8ra).

Olyandeolyan kinyúlva értem haza, hogy még. 

 

Sevilla +

Pénteken búcsáztattuk a fiúkat, az összes elment. Sokkal vodámabb volt az, mint a múlt heti búcsúbuli. A vége felé Mercedes lehozta a gitárját (van neki!), úgyhogy volt egy kis éneklés. Sőt az is kiderült, hogy Fanni, az egyik magyar lány, népdalénekesnek készül. Most fehér sangriát csináltunk.

Szombaton öten elmentünk Sevillába. Azt hittük, hogy le fogjuk késni a buszt, de nem sikerült (a tankönyven az egyik elmés bölcsesség így szól: En España nunca esta tarde para nada. - ez talán már túltás, de egyenlőre működni látszik). Jó három órát szundikáltunk a buszon: 2 német és 3 magyar lány. Sevillában elég hamar szereztünk térképet.

Először a katedrálist néztük meg ( ez aztán gótikus, kivéve az a része, ami nem: először egy reneszánsz oldaltemplomba sikerült bemenni, ahol éppen vége volt egy esküvőnek). Van egy oltár benn a templomban az altar de plata... (meg más is van és minden gyönyörű,de engem ez az oltár érintett meg leginkább, a hitnek az áradó megnyilvánulása, félelmetes)

Megnéztük az Alcazart is, és bár van nagyon Alhambrás része, mégis más. A végére már lógott a nyelvünk, alig bírtunk elvánszorogni egyétterembe (nagyon finom narancsos mártásos csirkét ettem). Aztán kóricáltunk a Santa Cruz nevű városrészben (szert tettem néhány remek képeslapra), meg a uadalquivir partján. Meg is mártottuk benne a lábunkat. Fannival el szerettünki volna menni még egy messzebb levő városrászbe, de a többiek leszavazták az ötletet.

A busz tizenegykor indult vissza Granadába, és jó hideg volt rajta, meg minden bokorban megállt (legalább 3x - odafelé sehol sem, kicsit már fáradtak voltunk, nem nagyon tetszett). Granadában taxiba ültünk ( meglepően fejődöm az ékezetes betűk eltalálásában :). Még volt erőm lábat mosni, aztán ma reggel fél háromig aludtam, most meg még spanyolozgatok, aztán felfedezek egy újabb templomot ( a környéken minden templomban max. napi egy mise van, úgyhogy a nővéreket ma már lekéstem, de kíváncsi is vagyok a többi templomra).

 

 

2008.07.07.

Jó estét!

Lassan aklimatizálódnak az új jövevények (ez most úgy hangzik, mintha hónapok óta itt élnék :). Összesen öt magyar van itt, kezdünk olyanok lenni, mint a múlt héten a németek. Arra kell nagyon figyelni, hogy ne sokat beszéljünk egymással magyarul, ne zárjuk ki a többieket a társalgásból. Van hova fejlődni.

Ma már mind a három házat láttam, ami hozzánk tartozik. A Calle Tiñábal levő nagyon hangulatos, csak elég lepukkant, az olasz lány, aki ott lakik, mesélte, hogy a konyha tisztasága...hm, ha az ÁNTSZ látná (nem ezekkel a szavakkal mondta :).

Egyébként semmi különös nem történt, (kirúgtam a hámból: vettem kekszet - már nagyon hiányzott valami édes), az emberek nagy része fáradt volt, úgyhogy itthon maradtunk estére.

Nem tudom, mikor jutok el az Alhambrába, ha minden este hattól órám lesz. 

 

 

 

 

Vasárnap (nem nagyon szomorú)

Hiányzik az odahaza...

Voltam misén az egészen szomszédos templomban. Valamilyen női rendhez tartozik, a szigorúsága alapján kármelita lehet, mert az apácák ráccsal voltak elválasztva tőlünk a misén. Nagyon szépen énekeltek, meg a templomuk se rossz. Egyébként erre sokszor látni noviciákat, vidámak és szürkeszoknyásak.

Megint mentünk koncertre a cseh lánnyal. Van most itt egy zeneifesztiválranadában(57. számú), és józenészek vannak.

Sok-sok (állítólag 9) új diák van. Három szlovákkal már találkoztam - kedvesnek tűnnek, de van két nemtudjukhonnani, akik mindennel elégedetlenek, azért majd csak belejönnek. Érkezett egy magyar lány is, ő ott lakik, ahol a csoportunkban levő németek, ma este náluk ücsörgésztem, beszélgettünk, vizipipáztunk (már a nímötök is magyarul mondják :).

 

2008.07.05.

Nagy örömet mondok néktek: lett magyar betűkészlet a gépen!

Ez persze momentán azt jelenti, hogy az éppenhogycsak megszokott billentyűkről ismét vissza kell szokni a magzarra. Nem baj, olvasni biztos jobb lesz:)

Ma reggel elmentem futni (ugye figyeltetek erre a sorra és örültök neki otthon?). Bár alapvetően senkinek se ajánlom, hogz ha Granadában van, akkor ebben a városrészben menjen futni, mert nagyon rossz. Felfelé még csak kibírja az ember gyereke, de katasztrofális lejtők is vannak. Meg csupa össze-vissza lerakott kaviccsal (mondjuk elég nagy kavicsok) vannak kikövezve az utcák. Szóval nem hiszem, hogy túl sokat fogok futkározni.

Reggelizés után az R... nevű városrészben csatangoltam. Remek sikátorokat találtam, meg le is fényképeztem párat. Egy kicsit odébb van egy tér, ott néhány ház, amiken színes cserepek vannak felaggatva (szívárványszínű zománcozás:).

Fél egyre a cseh leányzóval elmentünk egy gyönyörű koncertre, remek volt, csak utána a hazajövetel volt nagyon meleg. Azóta benn ejtőzünk a házban.

2ºº8 .º7.º4.

A postai kaland utan egeszen a megszokott modon folytatodott a napom, meg mindig nem kellett elmondanom a Baszkfoldrol alkotott kiseloadasomat (amit olyan nagyon azert nem banok). Ugy dontottem, hogy ma nagyon egeszseges dolgokat fogok enni (csupa alma meg jughurt + egy kis nagymama fele sutemeny). Ez egeszen estig sikerult, amikor a cseh leanyzoval elmentunk a het elejen felfedezett tapas barba, es egy-egy husos-szalonnas szendviccsel meg nem vacsoraztunk. Kiprobaltam a vino del verano (nyari bor - a nyar bora?) nevezetu nedut - kellemes.

 Az orak vege fele Inmaval megint hatalmasakat nevettunk - nem mindig ertjuk, hogy min. Ma pl. a flortolesrol beszelt :)

#8

A mai nap nagy kalandja a posta volt. Fel tiz korul elindultam a hazbol (amit egyebkent - ez is csak most tunt fel - a szokokutak hazanak neveznek - ugye van nekunk ketto), hogy feladjak egy levelket. Az utat egyik kedves lakotarsam elmagyarazta, es hangulatos sikatorokon, meg emberektol megpakolt sugarutakon (reyes catolicos) oda is talaltam. Azt is elmondtak, hogy egyszeru belyegvasarlas miatt nem kell szamot kerni a gepbol es hosszu sorokat vegigvarni, csag egyszeruen oda kell menni a 11-es ablakhoz, s kerni - meg persze fizetni (az mondjuk nem veszes).

A fura az volt, hogy miutal megvettem a belyeget, a neni nem vette be a levelet. Megkerdeztem, hogy most megis mi a csudat csinaljak a levelemmel (na jo, nem voltam ennyire valasztekos, csak mutogattam, meg ismetelgettem, hogy ¿a donde?). Valamit magyarazott, es kicsit idegesnek tunt, ugyhogy ugy csinaltam, mintha minden vilagos lenne, s kimentem, hogy megkeressem a rikito pirosnak elkepzelt postaladat - annyit felfogtam, hogy valahol oldalt kell lennie az epuleten (kb. ez az egyetlen posta a varosban - kis tulzassal - de hatalmas). Neztem jobbrol, neztem balrol, es semmit se lattam.

Kezdtem nagyon merges lenni a nenire, de nem mentem vissza megszorongatni a torkat, hanem odamentem egy ujsagosbodehoz, hogy megtudjam, hova kell bedobni a levelet. Jol felmerve a helyzetet, az ujsagos ember megkerdezte, hogy ertek -e spanyolul, s megegyeztunk benne, hogy egy kicsit igen. Ezekutan elkapraztatott valami atvitt ertelmu szolas-mondassal (amibol az egy "kutya" szot ertettem), s mondta, hogy itt vagyok a postanal (na azt nem arultam el neki, hogy ezt mar reg tudom).

Vegul kiderult, hogy a bejarat melletti negy aranyszinu oroszlanfejek szajaba kell bedobni a levelet :) (meg az is vilagos lett, hogy amikor a postas neni azt mondta, hogy extranjeros (kulfoldiek), akkor nem a tudatlan turistakon sopankodott, hanem azt mondta el, hogy melyik feliratu oroszlanba kell dobnom a levelet. 

#6

Ez a nap igen vidam volt. Inma (akivel delutan volt orank), mint kiderult, bartulajdonosno, es az elmult evben meg a sajat barjat vezette minden ejjel. Ja meg szemelyesen ismeri Manu Chaot :)  A nap vege fele mar nagyon faradtak voltunk, Inma meg beindult, es elkezdett viccelodni, doltunk a kacagastol, mire befejezodott az ora (fel nyolc utan nem sokkal).

Ezutan kovetkezett a sangriakeveres. Pablo (a fofejes) iranyitotta a ceremoniat - ezzel unnepeltuk meg a harom nemet lanyt, akik a hetvegen hazamennek. Legalabb csokken kicsit a nemetsuruseg itt minalunk. Amugy aranyosak, csak nagyon masok. Kiderult hogy a gyonyoru cserepedeny, amirol azt hittem, hogy a mosogato csopogese ellen hasznaljak, nemesebb funkcioval (is) bir: abban keverte Pablo a sangriat (amibe tekintelyes mennyisegu whisky is kerult).

Sorozatos felfedezeseket teszek kis vilagommal kapcsolatban, pl. hogy a mantequilla, amit vettem, sokkal inkabb vaj, mint margarin - ezert olyan finom. ogy radobbentem, hogy napi hat tanoram van, azt mar megirtam. Siestaidoben nem jo boltba menni, meg akkor sem, ha nyitva van: sokkal kelletlenebbek az eladok (meg meleg is van :) annyira nem lehet surgos a papirzsepi).

Szoval ma haromfele elindultam a sparba feltolteni a keszleteket. Vittem magammal a fenykepezogepet is, a kornyeket fotozgattam. Az Albaicin nevu varosreszben lakunk: csupa girbe.gurba szuk utca, jo regi, s nagyon szep. A hazunk is teljesen illik a kornyekhez: feher (mint itt minden epulet) es remek famunkaval van tele. A belso udvaron van egy szokokut, es a bejaratnal meg egy. Abszolute hangulatos.

#4

Tegnap kitortunk a jelen ido kinos szoritasabol, s immar a multoni is sopankodhatunk spanyolul (de legalabbis a kozeli, be nem fejezett fajtajan). A csoport neha unja Inma orait, nagyon lelkesen magyarazza a mar ismert szavakat is. Nyelvoktatasi szempontbol viszont nagyon erdekes, meg kozben egy csomo (legalabbis szamomra) uj dolog kerul elo.

Delelott sikerult bevasarolni pl. olyan alap dolgokat, mint kenyer, tej, cukor, teszta sat.sat. Ugyhogy nem kell aggodnotok az ellatmany miatt. A boltba odatalalni nem volt olyan veszes, mint vartam. Mercedestol (helyi mindenes, irodavezeto, nagyon kedves, de egyenlore csak a legszuksegesebbeket beszeljuk meg - spanyolul, egyebkent perui) kaptam terkepet, igy mar nem volt nehez. A Plaza Larga-n eppen vasar volt (a ter neve nemileg csaloka:). Egyenlore csak a Sparba mereszkedtem, de majd a kisebb boltokat is felfedezem, de arra meg gyurni kell, mindenesetre husz deka sajtot mar tudtam kerni (apro oromok).

Este egz szlovak es egy cseh lannyal kimentunk egy tapas barba (taspas= kis kaja amit az innivalohoz adnak a spanyolok). Minden remek volt, a nagy halom olivabogyo kulonosen. Egesz este spanyolul ment a tarsalgas (persze ok spanyol szakos egyetemistak). Neha persze valtottunk angolra, de nagyon kedvesen figyeltek ra, hogy ertsem amit mondanak, s vartak, amig kiotlottem a valaszokat.

Azt terveztem, hogy ma jo koran felkekek, s elmegyek futni, aztan a kelesbol 8 ora lett, s mar inkabb maradok a hazban.

 Minden jot, kedves otthoniak!

 

elso teljes nap

Jo reggelt!

Itt meg igen nyugalmas a vilag (ki gondolta volna:), meg a gep elott sem ul senki, ugyhogy most van egy kis idom irni. Az elso nap ketsegbevonhatatlan tanulsaga, hogy nagyon  megneheziti a beszelgetest, ha nem tudod, milyen nyelven fognak hozzad szolni a kovetkezo pillanatban. Rengeteg nemet diak van most eppen itt, es neha hozzam is nemetul szolnak, amit ugye elvileg ertenem kene... Az angollal semmi gond, csak gyorsan valtani kell, ha elotte epp mashogy beszeltunk. A spanyolt meg torjuk, ki jobban, ki kevesbe.

Tegnap  megvoltak az elso orak. Ket tanarunk van Inma es Pablo, nagyon vidam embereknek tunnek, Inma minden szohoz kis szinhazi eloadast rogtonoz, hogy megertsuk, mirol beszel. A csoportban harom nemet van, akik kicsit elegedetlenek, hogy nem eleg magas a szinvonal - ok mar tobbet tudnak spanyolul, meg egy magyar es egy cseh srac.

Akajalas tegnap kicsit kurtan-furcsan sikerult: nem jutottam el boltba, ugyhogy egyenlore (meg ma reggel is) nagymama puspokkenyerebol elek. A a baj, hogy szieszta idoben val az orak kozti szunet, amikor nem sok bolt van nyitva. Estere, mikor mar minden zarva volt, sikerult megtudni, hogy hol vasarolhattam volna :) Nem baj, ma mar kibovitem az etlepot valamivel a puspokkenyeren tul. Ne aggodjatok, tegnap meg ket almat is bevagtam, szoval valtozatos az etrendem.

Este kimentunk vacsorazni a varosba - nagyon jol esett, bar szentul megfogadtam, hogy nagyon egeszsegesen fogok elni, azert lecsuszott a kesoi vacsora.  A spanyoloran kicsit ciki volt, hogy egy gyumolcsnev se jutott eszembe (mert persze a cseh fiu elhalaszta a naranja-t az orrom elol - gonosz), ugyhogy ma reggel meg megnezegettem a gyumolcsoket, meg meg egypar dolgot, ettem puspokkenyeret - nagyon finom volt, es egyenlore minden mennyisegben izlik, koszi, nagymama!

papa 

régi bejegyzések | a blog kezdőlapja