Útiblog

London - revisited

Nem lazsáltam, de minden hiába, a listámon csak gyűlnek a londoni kötelezők, sosem fogok a végére érni, bár vasárnap és hétfőn (bank holiday) tisztességes adag kultúrát fogyasztottam.

Vasárnap. Sikerült lencsevégre kapnom Szt. Ferencet a madarakkal (Wm. Cathedral), a St James's parkban pedig mindenféle érdekes kacsát fényképeztem (volt mandarin réce is, na mit szóltok?). Majd National Gallery (különös tekintettel Gainsboroughra és Turnerre - nézzük meg a hazait, ha már azt is tartanak). Gyönyörű anyagokat festettek. A Villámlástól megriadt ló, amit itt láttam, még pre-Delacroix, úgy áll, mint a cövek és emberien rémült arca van. Ezek után British Museum (egyiptomi szobrok, asszír-babilóniai faragványok, görögök főleg). Végre láttam eredeti görög ión oszlopot (hála a birodalomnak:). Most már értem, miért mondta Rita néni, hogy a felnőtt nő arányaihoz hasonló a ión oszlop - a görögök még egészen filigrán templomokat építettek, én meg eddig csak klasszicista múzeum-bejáratokon láttam gigászi kőtömböket. Itt aztán van minden, nem kell messzire utazni, hogy általános képet kapjak a földi kultúrákról, úgy általában. Egyesek bélyeget gyűjtenek,...kinek mi.

Terveztem még sétát, de már csak az Old Bailyhez mentem el, aztán beültem egy kávézóba angol leckét írni. Sikerült megtalálnom a London Bridge vasútállomást, és kevés értetlenkedés és bajmolódás után jegyem és vonatom is lett. Sydenhambe baj nélkül eljutottam, Ibi is befutott nem sokkal utánam.

Hétfő. Kicsit fáradtan ébredtünk. Vettünk napijegyet, úgyhogy metróztam is sokat - tényleg gyorsabb mint gyalog. A Victoria & Albert Museumban kezdtünk (angol szobrászat kiállítás: egy rakás Rodin meg egy Canova - ők mint inspirálók voltak jelen, divat kiállítás, láttam régi-régi cipőket, ez mindig érdekelt, faliszőnyegek, jelmezek és minden csoda).Sétáltunk a Hyde Parkban, az Avatar-fát már elvitték. Megkóstoltam a mentás Cornettot, fantasztikus. Délután Tate Modern. Változó lelkesedés, változó színvonal (bár ehhez én kevéssé értek, sajna). Itt már Michi is velünk volt ( német au-pair). Beültünk a vasmacskáról mevezett fogadóba, cappuchinot ittam Mini Rocky Roaddal, ez sem rossz édesség. Beszélgettünk két holland sráccal (üres asztal reménytelen, de kedvesek voltak).

Ide futott be Patric és Louis (Ibi "családja"), nekik ülőhelyük is volt estére, mi a yardon álltunk. Így is jó volt. Szent Iván éji álom - rengeteget nevettünk, jól játszottak (kicsit talán túl vásári komédiás lett, de ki tudja, lehet, hogy régen is ilyen volt, csak én az egyetemen hallok róla, és ott más szemmel néznek egy-egy darabra - ez kérem szórakoztatóipar, de jóféle). Szerencsére Michi is a Viktóriáról ment haza, úgyhogy nem kellett egyedül metróznom. Nem bántam. Éjjel kettő körül már Oxfordban voltam az ágyikómban. Nem kellett ringatni.

régi bejegyzések | a blog kezdőlapja