Útiblog

London - első vizit

Szavazás és mise után Dáviddal a nyakunkba vettük a várost, Kata pedig egy ismerősével találkozott. Rengeteget sétáltunk. Az első fényképre kívánkozó látvány egy pár lovasrendőr volt. A Mallon a bicikliút mellett külön lovas ösvény is van, és remekbe szabott lovas közlekedési lámpák, hozzájuk tartozó, megfelelő magasságban lévő gombokkal.

Első vh-s emlékmű, Buckingham Palace (Viltória királynő oszlopával), Westminster Abbey, Houses of Parliament + Big Ben - ezeket szépen sorban körbesétáltuk, és megejtő szépségű képeket is készítettem :) Trafalgar Square és Nelson papa fenn a magasban, no meg a nagyjelentőségű National Gallery. Aztán irány a St Paul's, tényleg gyönörű, délután itt szedtük fel Katát, bementünk a szertartás végére, a finálé az volt, hogy kinyitották a nagykaput, mikor a lemenő nap pont besütött rajta (ez a templom jól van keletelneve, mondá Dávid, és millyen igaza volt.

Az egészen bizonyos volt, hogy csak egyetlen egy helyre lesz időnk bemenni a fél hatkor záró intézmények közül. Először a Towerre gondoltunk, aztán a HMS Belfaston kötöttünk ki (ez azt hiszem képzavar, kikötni egy hajón :S). Nagyon izgalmas volt. Jól körbejártuk kívül-belül, volt sok viaszbábu. A kórház részen az egyik kisgyerek meg is ijedt a bekötözött kezű sebesült katonától. A szülei próbálták összebarátkoztatni a bábuval, úgy, hogy megkocogtatták az állát. "Nézd, nem is igazi!"

Hatalmas ágyúk, légi, tengeri és szárazföldi célok ellen. Furcsa belegondolni, hogy ezekkel az ágyúkkal, ha nem is minket, de a mi szövetségeseinket lőtték a második világháborúban. Voltak kisebb kiállítások a hajó történetéről és a hajóépítésről általában. Sokat szenvedtem a szoknyámmal, állandóan fogni kellett, hogy ne fújja a nyakama a szél, pláne a hajólépcsőkön.

Sokat gondoltam nagyapára és Csillára, gondoltam, hogy fényképezek is nektek, de addigra sajnos rlemerült a gép, tényleg nagy kár. Még ma is youtube-os felvételeket nézegettünk róla...:)

Visszafelé átsétáltunk a  Tower Bridge-en, legalább kívülről megcsodáltuk a Towert. Este pedig fáradtan lerogytunk egy kellemes pubban az asztal mellé, mikor kiderült, hogy már bezárt a konyhájuk. Így egy egész háztömböt kellett sétálnunk, mire megtaláltuk a béke szigetét. Nagyon finomat vacsoráztunk, egy vegyestálat, csirkével, sausage-dzsal (?), krumplival, foghagymás kenyérrel és tortillával. Megkóstoltuk a Sticky Toffee-jukat is, igen kiváló volt, jó meleg, és tejszínhabot is kaptunk hozzá ( a nővérek tejszínnel eszik). Korábbi buszra nem engedtek fel minket, úgyhogy a tervnek megfelelően a 23:35össel jöttünk haza, negyed kettőre már meg is érkeztünk a St Mark'sba, ma dél után keltem, és most ápolgatom megfáradt lábamat.

régi bejegyzések | a blog kezdőlapja