harcolok...
...a nátha ellen.
Van jó angol óra és jó idő, és nekem most mégis kevés, mert alig érzek illatokat (pedig vannak, minden virágzik), és döntöm magamba a mézes teát (ez utóbbi nem nagy szenvedés). Azt hiszem, a napi gyümölcsbevitelt is növelni kell, hogy kiveszkődjek a megfázásból. Szerettem volna futni menni, de inkább itthon maradtam, és szeretnék holnap könyvtárazni, de lehet, hogy inkább majd kúrálom magam.
welcome back
Minden izlandi vulkán ereje kevésnek bizonyult ahhoz, hogy még néhány nap otthonlevést csikarjon ki számomra. Így aztán visszajöttem Oxfordba. Baj nélkül. Sőt. Lutonban már egészen otthon éreztem magam, nem szólva az ismerős buszútról és Oxfordról, ahol már az utcán rámköszönnek :)
szép álmok
Azt hiszem, félek a tanítástól.
Ugyanis megálmodtam a gyakorlótanításomat, és rémületes volt. Az egyik gyerek egy tűt szúrt a hátamba, a drága tanári kar pedig beköltözött az órámra (a tanári szoba és az osztályterem ugyanaz a helyiség volt), és szórakoztatta a gyerkőcöket, amíg én a Rómeó és Júliát próbáltam vonzó színben feltüntetni.
Végül egy alsós tanítónénim hajlandó lett volna elárulni, hogy milyen könyvből is kéne, hogy tanítsak, de felébredtem.
friss reggeli meglepetés
Amint tegnap reggel békésen pakolásztam a szemetet, elérkeztem a St John's Home kukájához, és rutinos mozdulattal már nyitottam is a fedelét...és rögvest vissza is ejtettem. Mert mi mosolygott rám kókadt fejjel a szemeteszsákok közül? Egy döglött örvösgalamb. Nem gondoltam volna, hogy ilyesmitől megijedek, de sikerült. Aztán kerítettem egy zsákot neki, csak az volt zavaró, hogy nyeklett-nyaklott, míg beletettem.
Végül kiderült, hogy ez Liz ajándéka volt. Mivel a galamb még nem indult rothadásnak, gondolta, minek bezacskózni, majd Annácska (my dear, I'm so greatful) megcsinálja. Igaza lett.
grand national
Liverpoolban ma tartották ezt a nevezetes versenyt. Végül nem rendeztünk fogadást a St Mark's-ban, pedig...pedig... :)
Lovat azért választottunk magunknak, és nekem kivételesen jól sikerült: Don't push it (zsoké AP McCoy). Megnyerték. Elsőre kiszúrtam a lovacskát, bizony ám.
A mesének van előzménye, na nem az enyémnek, hanem a zsokéénak, akinek ez volt a 15. grand national-je, nagyon jó zsoké, de eddig nem sikerült megnyernie ezt a versenyt (csak rengeteg másikat), most aztán elképesztően boldog volt. Hiszen hiába vagy a legjobb, ha ezt a díjat még nem söpörted be.
Ezek az angolok...hm...itt a sportesemények hihetetlenül fontosak.
most már igazán...
...tavasz van!
A héten egyre többet sétáltam, és tele lett az orrom mindenféle illattal, cseresznyefák és pici virágok. Sok-sok napsütés. És persze a kertben dolgoztam, úgyhogy alaposan ki is élveztem. Ma délután találtam egy eddig fel nem fedezett virágot a Helen House sarkán, kicsit, lilásfehérek és nagyon illatosak. A reggeli futás is tavaszi volt. Nem értem, miért futnak az emberek bedugaszolt fülekkel, amikor reggeli madárhangokar is hallhatnának. No, sebaj, én meghallgattam őket.
angolóra
A mai nappal hat hetes angol kurzusom végére értem. A színvonal hullámzó volt, és az utolsó héten már nem volt sok kedvem elmenni az órákra (bár az új tanárnő nem volt rossz). Ma nagyon nyüglődtem a házi feladattal és az útrakeléssek, de az utolsó óra jól sikerült. Rendesen nyelvtanoztunk és zenét is hallgattunk, sőt, a zeneszámokból is sikerült elővarázsolni néhány hasznos phrasal verb-öt.
Az angolórák kétség kívül Laurence-szel voltak a legjobbak, tanultunk sokat, és közben jól szórakoztunk, persze Glenda is rendben volt, csak a nagyon-nagyon vészhelyettesítő Mark volt gáz - kár, hogy sokáig húzódott a vészhelyettesítés. Persze egyetlen pillanat sem igazán haszontalan, amit egy vérbeli angol társaságában tölt az ember, csak nem egyformán szórakoztató.
Most pedig két hét angolóra-szabadság következik, aztán majd egy writing course-ra térek vissza a nyelviskolába heti három napra. Ez az öt napos megoldás kicsit sűrűvolt.
London - első vizit
Szavazás és mise után Dáviddal a nyakunkba vettük a várost, Kata pedig egy ismerősével találkozott. Rengeteget sétáltunk. Az első fényképre kívánkozó látvány egy pár lovasrendőr volt. A Mallon a bicikliút mellett külön lovas ösvény is van, és remekbe szabott lovas közlekedési lámpák, hozzájuk tartozó, megfelelő magasságban lévő gombokkal.
Első vh-s emlékmű, Buckingham Palace (Viltória királynő oszlopával), Westminster Abbey, Houses of Parliament + Big Ben - ezeket szépen sorban körbesétáltuk, és megejtő szépségű képeket is készítettem :) Trafalgar Square és Nelson papa fenn a magasban, no meg a nagyjelentőségű National Gallery. Aztán irány a St Paul's, tényleg gyönörű, délután itt szedtük fel Katát, bementünk a szertartás végére, a finálé az volt, hogy kinyitották a nagykaput, mikor a lemenő nap pont besütött rajta (ez a templom jól van keletelneve, mondá Dávid, és millyen igaza volt.
Az egészen bizonyos volt, hogy csak egyetlen egy helyre lesz időnk bemenni a fél hatkor záró intézmények közül. Először a Towerre gondoltunk, aztán a HMS Belfaston kötöttünk ki (ez azt hiszem képzavar, kikötni egy hajón :S). Nagyon izgalmas volt. Jól körbejártuk kívül-belül, volt sok viaszbábu. A kórház részen az egyik kisgyerek meg is ijedt a bekötözött kezű sebesült katonától. A szülei próbálták összebarátkoztatni a bábuval, úgy, hogy megkocogtatták az állát. "Nézd, nem is igazi!"
Hatalmas ágyúk, légi, tengeri és szárazföldi célok ellen. Furcsa belegondolni, hogy ezekkel az ágyúkkal, ha nem is minket, de a mi szövetségeseinket lőtték a második világháborúban. Voltak kisebb kiállítások a hajó történetéről és a hajóépítésről általában. Sokat szenvedtem a szoknyámmal, állandóan fogni kellett, hogy ne fújja a nyakama a szél, pláne a hajólépcsőkön.
Sokat gondoltam nagyapára és Csillára, gondoltam, hogy fényképezek is nektek, de addigra sajnos rlemerült a gép, tényleg nagy kár. Még ma is youtube-os felvételeket nézegettünk róla...:)
Visszafelé átsétáltunk a Tower Bridge-en, legalább kívülről megcsodáltuk a Towert. Este pedig fáradtan lerogytunk egy kellemes pubban az asztal mellé, mikor kiderült, hogy már bezárt a konyhájuk. Így egy egész háztömböt kellett sétálnunk, mire megtaláltuk a béke szigetét. Nagyon finomat vacsoráztunk, egy vegyestálat, csirkével, sausage-dzsal (?), krumplival, foghagymás kenyérrel és tortillával. Megkóstoltuk a Sticky Toffee-jukat is, igen kiváló volt, jó meleg, és tejszínhabot is kaptunk hozzá ( a nővérek tejszínnel eszik). Korábbi buszra nem engedtek fel minket, úgyhogy a tervnek megfelelően a 23:35össel jöttünk haza, negyed kettőre már meg is érkeztünk a St Mark'sba, ma dél után keltem, és most ápolgatom megfáradt lábamat.
Kategóriák: napi esemenyek, csodadolgok
írta: bugenvilia
Szent Három Nap
Csütörtökön a jezsuitákánál voltunk Katával. Nagy kavar volt, eredetileg úgy tudtuk, nyolckor kezdődik a szertartás, de szerdán kaptuka a hírt, hogy hétkor. Majd mikor odaértünk, kiderült, hogy mégis nyolc. Így aztán 50 %-kal növeltük a kórus létszámát. Továbbra is gondjaim vannak az alt-szólam meghallásával. Az egyik énekes néni (néniből igazából az egyetlen) nagyon megörült nekünk, és máris hívott állandó kórustagnak. Nono. Majd meglátjuk. Péntekre viszont biztoisra mondtuk, hogy megyünk. Katának sikerült is. A pénteki napot én itthon töltöttem csendes szenvedgézés közepett.
Szombat este a Greyfriarsban voltunk (este kilenctől kezdődően), majd igazi otthoni feltámadási vacsorát tartottunk. Napközben csináltam kaszinótojást, Andi pedig már egy nappal korábban megfőzte a sonkát. Kiváló volt.
Vasárnap a sisterek Easter Vigiljére mentünk, hajnali ötre, hátom óra pihentető alvás után. Aztán hárman nekivágtunk Londonnak a 6:40es busszal, hogy teljesítsük állampolgári kötelességünket, és leadjuk a szavazatunkat a nagykövetségen. Pik-pak kész voltunk mindezzel, annak ellenére, hogy idén Londonban 2035en akartak szavazni. Voltunk misén a Westminster Cathedralban, grandiózus főpapi mise volt, gyönyörűen énekelt a kórus, többek között sok Palestrinát.