talán tényleg bennünk van, nem is olyan idegen...?
Life and death are one, even as the sea and the river are one. In the depth of your hopes and desires lies your silent knowledgeof the beyond; and like seeds dreaming beneath the snow your heart dreams of spring. Trust the dreams, for in them is hidden the gate to eternity...
Kahlil Gibran
yesterday
Tegnap délután nagyon éltem.
Voltam a Tudománytörténeti Múzeumban. Rengeteg csillagász holmit láttam, sajnos nem voltak túlságosan informatívak a feliratok, izgalmasabb lett volna, ha tudom (és értem) mire jó szerszámokat nézegetek. Amit még láttam, az Einstein papa kézírása, amit a lelkes oxfordiak megőriztek egy táblán.
Ezen izgalmak után beiratkoztam a központi könyvtárba, mely híján van olyan alapvető felszerelésnek, mint wc a lelkes olvasóközönségnek. Érdeklődésem eredményeképp megtudtam a csupamosoly gyerekkönyvtárostól, hogy a könyvtárral szemben levő két ruhaüzletben van nyilvános wc. Remek (tényleg...van megoldás, ugyebár...ennek örülni kell).
Végül elmentem korcsolyázni. A Teatime Session keretében alig harminc ember lézengettt a jégen, ami igazán nem sok. Kicsit kevesebben voltunk, mint a vasárnapi jégtáncos bulin. KÉnyelmesen lehetett gyakorolni a láblendítéssel járó figurákat, meg az ugrásokat is. Több lánynak is volt magánórája, a közönség tehát eléggé fel volt készülverá, hogy egyes korcsolyázók néhe hirtelen lefékeznek, és elkezdenek mondjuk forogni. Ez borzasztóan szerencsés dolog - így nem ütnek el engem sem, cserébe én is igyekszem figyelni rájuk.
Nagyon jókedvűen ballagtam haza, feldobott a korcsolyázás (ez általában így van). Énekeltem szép magyar népdalt az utcán, hadd művelődjenek az angolok.
lakhelyünk egy darabja
Harry Potter
Még nem meséltem, hogy már a reptéren összeakadtam Ginny Weasleyvel, itt az utcánkban Csámpással, és mivel már meglátogattam egy college-ot is, hát láttam Dumbledore madaras pulpitusát is.
Ez errefelé elkerülhetetlen...:)
tegnap és ma
A nővérek kegyességének köszönhetően tegnap még nem kellett dolgoznom, így egészen fél 12ig szundikáltam (helyi idő szerint). Délután a South Parkban és a University Parkban sétáltunk, láttam olyan mókusokat, mint édesanya képein.
Ma reggel már voltam a kertben söprögetni, és a konvent kerítésfaláról vakargattam a mohát - lélekemelő elfoglaltság. Nem teljesen értem, hogy miért jó, ha ezt csinálom...
Ma délután kimentem fényképezni. Egy rakás semmirekellő kép született, majd alaposan cenzúrázni kell őket.
Az étkekről: sok zöldséget eszünk, rendszerint többféle kaja közül lehet választani, a gyanúsabb krémeket még nem mertem megkóstolni, de majd annak is eljön az ideje. A legfontosabb, hogy az ember mindent megsózzon és megborsozzon, mielőtt hozzákezd (talán a befőttet nem kell).
városnézési hajlam
Van bennem némi bűntudat, mivel Oxfordban is az egyik első dolgom volt megkeresni a korcsolyapályát, és elmélyedni a nyitvatartási időkben.
Még mielőtt hasonló adatokat megtudtam volna a város hivatalos nevezetességeiről...
Persze ez utóbbiakról sem fogok lemondani
Megérkeztem, juhé!
London-Luton: Itten vártam két órát a buszra, mert a korábbit 5 perccel lekéstem. Láttam egy seregélyszerű gyönyörű madarat, de mire elővettem a fényképezőgépet, továbbállt. Barázdabillegetőt és sok sirályt is láttam.
Oxford felé a busz ablakából nézelődtem: egerészölyv, barna kánya (asszem), valamimlúdféle és dimbek-dombok.
Oxfordban sikerült a St Clemens megállónál leszállni, és itt már várt rám két lakótársam. A St Mark házban lakunk, már találkoztam a nővérek többségével, és finom ebédet is kaptam. A mandarinos-ananászos morzsa tejszínhabbal különösen ízlett.
Délután elindulok a városba, elkezdem felfedezni apránként...
Ceske Krumlov
Tegnap meglátogattuk ezt a várost.
Nagyon szép. Közelebbről: egyben egmaradt középkori városka, ami egy folyókanyarban lévő félszigeten áll, a túlparton festett falú, hatalmas kastély. A házikók olyanok, mint a mesékben. Az apró részletek közül a kedvenceim: zárak, zsindelyek, fából készült, régi kirakat, faragott kő ajtótokok, kőbéka, görbülő házfalak.
Hideg és napsütés. Egy kínai házaspár fennhangon énekelt a valószínűleg fázós, fáradt kisgyerekének, ugrándoztak (szinte táncoltak) neki, hogy felviduljon, nem volt teljes a siker, legörült szájjal szaladt oda az apukájához.
És a víz. Gyönyörűek errefelé a patakok és a folyók.