persepolis
Mára 40 fokot jósoltak árnyékban.
Tegnap este elmentünk szabadtéri moziba Sacromontéba. S megnéztük a Persepolist. Nekem nagyoön tetszett, bár a poénok egy jó részéről lemaradtam, merthogy spanyolul ment (azért egészen sokat megértettem :).
A sötöbemenőknek minden jót kívánok, különösen azt, hogy mulassatok jól :)
macsek
Lementem megvenni a buszjegyet Madridba (nem fogok ott aludni, inkább éjjel utazom), és a buszállomásra menet találkoztam a legrondább macskával (legalábbis eddigi tapasztalatai szerint). A pofája (arcocskája :) sárgás színű volt háromszögalakban, egyébként szürke-sárga-vörös foltos és iszonyatosan ványadt; az előbb felsorolt színek mindegyikének valami poros árnyalatát kell elképzelni...annyira ronda, hogy már szinte szép.3 nap rövid története
A kiadós szombati kirándulás után vasárnap elég későn ébredtem fel, a többiek úgyszintén. Valamivel dél előtt elindultunk a magyarokkal, hogy megnézzük Lorca házát. Csak az volt a baj, hogy ott épp valami filmet forgatnak, és ki van pakolva az egész múzeum. Úgyhogy nem mentünk be. Este viszont beültünk egy vendéglőbe vacsorázni és flamencót nézni. Nagyon másféle tánc, mint amihez szokva vagyok.
Hétfőn este a Poeta en Nueva York című balettelőadást néztük meg az Alhambra parkjában. teccett
Ma egyenlőre tanulás meg döglés meg nagymeleg. Az utóbbi időben koradélután annyira meleg lett a házban is, hogy alig egy fél órát tudok aludni.
las alpujarras
Las Alpujarras: szép falvakkal teli vidék, a Sierra Nevada tenger felé eső lejtőin és ott voltam szombaton kirándulni. Egyedül. A többiek a tengerpartra mentek, de én már korábban elhatároztam, hogy megnézem ezt a helyet, meg jó kalandnak is tűnt...a vége happy end: hiszen itt ülök, és pötyögök a gépen.
A busz tízkor indult Capileirába, és úgy terveztem, hogy Pampaneiráig fogok elsétálni, ott szállok buszra visszafelé. Vettem egy elég részletes térképet, és elindultam a falu fölötti hegyre sétálni, úgy gondoltam, hogy a Pampaneiráig levő négy kilómétert egy óra alatt megteszem majd, tehát van időm céltalanul gyalogolni. Nagyon szép vidék, tele van öntözőcsatornákkal, csillogó kövekkel meg fenyőkkel.
A Bubiónon keresztül Pampaneirába vezető út kiindulópontját egy kedver idős úr mutatta meg nekem, de mondta, hogy Bubión onnan két óra...nem aklartam elhinni neki, hoszen láttam a falut. Útbaigazítóm kicsit elcsodálkozott, hogy egyedül bandukolok, nem nagyon tetszett neki. Egy idő után én is egyre jobban féltem (leginkább attól, hogy jön egy kígyó és bokánharap, persze nem jött). A folyón átvezető hidat megtaláltam, egy helyi család lubickolt benne. Utána pedig egy holland házaspárral találkoztam, akik az ellenkező irányba mentek - GPS-vezérléssel.
Egy idő után egyre több a térképen fel nem lelhető útelágazáshoz értem,. és valahol nyilván rosszul választottam. Éppen kezdtem megnyugodni, mert látótávolságba került a folyóhoz ismét levezető út, amikor valahogy beértem egyx kertbe, amiben több kutya is volt, ellenben ember egy sem...és inkább visszafordultam.
Meg voltam győződve róla, hogy az utolsó buszt is le fogom késni, és már azon törtem a fejem, hogy hol találok szállást éjszakára, az órámra rá se mertem nézni, csak akkor, mikor újra Capileira határába értem. Kiderült, hogy még alig múlt öt óra, úgyhogy megcéloztam a fél hatos és egyben utolsó buszt. A falu szélén találkoztam a hollandusokkal, együtt mentünk a buszmegállóba, aranyosak voltak, meg jól esett beszélgetni valakivel.
Aztán kiderült, hogy buszok tekintetében eléggé eltájoltam magam (meg korábban irányok tekintetében is, mentségemre annyit, hogy nem volt nálam tájoló...tudom egy cserkésznek ez se lehet akadály, bár úgy tűnik, néhas mégis az). Negyed hétkor kellett jönnie a busznak, úgyhogy addig kifújhattam magam. Bementem egy kocsmába, és hihetetlenül folyamatos és pergő spanyol nyelven eldaloltam a kocsmárosnak, hogy gyorsan valami alkoholmentes ám sok cukrot tartalmazó löttyöt adjon, azt hiszem, a mellékelt ábra nem hagyott kétséget afelől, hogy mit akarok.
Láttam tengeliceket is. Mielőtt elindultam, meg mikor visszaérkeztem, akkor is ott voltak ugyanazon a téren. Meg a hazafelé menő buszon összetalálkoztam azzal a nénivel, aki odafelé mellettem ült, és elmeséltem neki a kalandjaimat (elég vázlatosan - de spanyolul). Egyébként is aktívan használtam a belémgyömöszölt tudást mikor utat kerestem, meg más kirándulókkal találkoztam.
hazafelé nagyot aludtam a buszon a síkabátom külső részében, mert nagyon ment a légkondi, meg álmos is voltam már. Az éjjel több mint kilenc órát aludtam - igen jól esett.
:)
Azért alapvetően hamar jobb kedvem lett. Átvettem a hosszú farmert, meg az inget...:(
Kezdek nagyon elfáradni. Nagyon elegem van abból, hogy mindenféle ügyes-bajos dolgot spanyolul kell intéznem és teljesen az ellenkezőjét értem annak, amit mondanak nekem. És iszonyú meleg van ma, már alig állok a lábamon. Szóval gondoljatok rám, hogy senkit ne bántsak ma, mert kedvem az bizony enne hozzá...
unas cosas
Most már tudom, hogy mondják spanyolul, hogy koponyát lékelni...meg azt is, hogy megfojtani.
Ettem chilis-csokis fagylaltot.
Szeretnék elmenni a Sierra Nevadába kirándulni.
Szeretnék beszélgetni világcsavargó kinézetű emberekkel, akikből itt sok van (ehhez nem biztos, hogy lesz elég bátorságom)...
vegyesen az utóbbi napokról
Most már a napi négy óra is kezd egyre több lenni, és egyre nehezebb. Múltkor Pablo csekély ötven percet húzott rá az órára, ami egyfelől persze hasznos, de a végére már arra a kérdésre is nehezen válaszoltunk, hogy melyik szereplőt hogy hívják. De ha nincs is ilyen hosszabbítás, akkor is nagyon férasztó. Viaskodunk egyre több igeidővel, de kevés idő jut gyakorlásra. Megyeget, de kevés sikerélménnyel.
Persze nem csak tanulunk: tegnap este itthonülős teraszon sangriázás volt, ma meg felkerekedtünk a lányokkal vásárolni. Azt hittem, hogy borzasztóan fogom unni magam, de nem így történt. Többek között felpróbáltam egy remekbe szabott magasított fatalpú cipzáros cipőszörnyeteget, némi derültséget keltve a bokabicsaklásaimmal :). Mégsem vettem meg...
A nap nagy öröme, hogy immáron egy neruda-kötet boldog tulajdonosa vagyok. Ágival (aki magyar-arab szakos) le fogjuk fordítani ugyanazt a verset, aztán majd összeolvassuk. Asszem jó lesz. Legalábbis így tervezzük, és ha nem bolondulunk meg a sok spanyoltól, talán meg is csináljuk.
verses
Nagy terveim vannak :)
Szeretnék Neruda-kötetet venni. Ma egy másik verset is felolvasott Inma. Ez is tetszett, bár magyarra fordítva egyenlőre vicces. Meg vannak olyan sorok is, amiket nagy magyarok már megírt soraival is le lehetne fordítani (Petőfi, Berzsenyi). Csupa móka, meg szép.
mise egyszerűbb ennél...
Vasárnap aludtam 12 órát.
És elmentem este7re misére a közeli San Juan templomocskába, de nem volt ott egy lélek sem. Ezek a spanyolok nagy éjjelélők, de misét este kevés templomban találni, nekem legalábbis alig sikerült. A fél várost bejártam, minden szentről nevezett utcába benéztem, végül a leghangosabban harangozó templomba mentem, ahol fél 9kor volt is mise, idejében odaértem (fél8ra).
Olyandeolyan kinyúlva értem haza, hogy még.
sötét felhők Granada fölött
Ma ilyen idő is volt
Ez a teraszról az Alhambra, a sötét felhőkkel, állítólag még jég is esett, azt nem láttam, mert szunyókáltam. Nálunk a teraszon veriazördögafeleségét-idő volt, nagyon tetszett. Egyáltalán, igen kellemes, ha nyáron esik az eső.
mallorn
Mallorn fa Sevillában
Sziesztáaidőben elvonultunk egy parkba kártyázni egy festői leanderbokor árnyékába, abban a parkban volt ez a fa is, szerintem ilyesmi lehet egy mallorn :)
Sevilla +
Pénteken búcsáztattuk a fiúkat, az összes elment. Sokkal vodámabb volt az, mint a múlt heti búcsúbuli. A vége felé Mercedes lehozta a gitárját (van neki!), úgyhogy volt egy kis éneklés. Sőt az is kiderült, hogy Fanni, az egyik magyar lány, népdalénekesnek készül. Most fehér sangriát csináltunk.
Szombaton öten elmentünk Sevillába. Azt hittük, hogy le fogjuk késni a buszt, de nem sikerült (a tankönyven az egyik elmés bölcsesség így szól: En España nunca esta tarde para nada. - ez talán már túltás, de egyenlőre működni látszik). Jó három órát szundikáltunk a buszon: 2 német és 3 magyar lány. Sevillában elég hamar szereztünk térképet.
Először a katedrálist néztük meg ( ez aztán gótikus, kivéve az a része, ami nem: először egy reneszánsz oldaltemplomba sikerült bemenni, ahol éppen vége volt egy esküvőnek). Van egy oltár benn a templomban az altar de plata... (meg más is van és minden gyönyörű,de engem ez az oltár érintett meg leginkább, a hitnek az áradó megnyilvánulása, félelmetes)
Megnéztük az Alcazart is, és bár van nagyon Alhambrás része, mégis más. A végére már lógott a nyelvünk, alig bírtunk elvánszorogni egyétterembe (nagyon finom narancsos mártásos csirkét ettem). Aztán kóricáltunk a Santa Cruz nevű városrészben (szert tettem néhány remek képeslapra), meg a uadalquivir partján. Meg is mártottuk benne a lábunkat. Fannival el szerettünki volna menni még egy messzebb levő városrászbe, de a többiek leszavazták az ötletet.
A busz tizenegykor indult vissza Granadába, és jó hideg volt rajta, meg minden bokorban megállt (legalább 3x - odafelé sehol sem, kicsit már fáradtak voltunk, nem nagyon tetszett). Granadában taxiba ültünk ( meglepően fejődöm az ékezetes betűk eltalálásában :). Még volt erőm lábat mosni, aztán ma reggel fél háromig aludtam, most meg még spanyolozgatok, aztán felfedezek egy újabb templomot ( a környéken minden templomban max. napi egy mise van, úgyhogy a nővéreket ma már lekéstem, de kíváncsi is vagyok a többi templomra).
neruda
Inma hozott egy Neruda-verset: Me gustas cuando callas...
amire a teraszról egyébként rálátni
Az első nagyon kötelező kultutális kör megfutva.
Olyanféle kötelező, ami mégis nagyon jó (mellesleg azzal sem értek egyet, hogy a kötelezőolvasmányok rosszak lennének mert kötelezőek - vagy valami ilyesmi).
Jó negyven perc útkeresgélés (két kedves spanyol úr próbált útbaigazítani, nem volt teljes a siker). Aztán (itt igazán jónak számító) laza húsz perc sorbanállás a jegyért. Másfél óra várakozás a többiekre (értsd: kellemes ücsörgés a fal árnyékában, egy patak partján, tájjellegű zöldségek között, írás, fényképezés). Végül három és fél óra odabenn.
Utóbbi kevéssé megragadható írásban (ha majd mégis, akkor úgyis ide kerül), bár a képekhez sem fűzök nagy reményeket. Ide szépen ki köll ballagni. (Azt hiszem, egyedül jobb, mint mondjuk négy kedves emberrel, úgy jobban lehet rá figyelni.)
Alhambra
2008.07.07.
Jó estét!
Lassan aklimatizálódnak az új jövevények (ez most úgy hangzik, mintha hónapok óta itt élnék :). Összesen öt magyar van itt, kezdünk olyanok lenni, mint a múlt héten a németek. Arra kell nagyon figyelni, hogy ne sokat beszéljünk egymással magyarul, ne zárjuk ki a többieket a társalgásból. Van hova fejlődni.
Ma már mind a három házat láttam, ami hozzánk tartozik. A Calle Tiñábal levő nagyon hangulatos, csak elég lepukkant, az olasz lány, aki ott lakik, mesélte, hogy a konyha tisztasága...hm, ha az ÁNTSZ látná (nem ezekkel a szavakkal mondta :).
Egyébként semmi különös nem történt, (kirúgtam a hámból: vettem kekszet - már nagyon hiányzott valami édes), az emberek nagy része fáradt volt, úgyhogy itthon maradtunk estére.
Nem tudom, mikor jutok el az Alhambrába, ha minden este hattól órám lesz.
az a fránya...
Oberweserdampfschifffahrtgesellschaftkapitan (utolsó a umlautos!)
nagylelkűen számolva 47 betű :)
én midig mondtam, hogy a német egy szép nyelv
Vasárnap (nem nagyon szomorú)
Hiányzik az odahaza...
Voltam misén az egészen szomszédos templomban. Valamilyen női rendhez tartozik, a szigorúsága alapján kármelita lehet, mert az apácák ráccsal voltak elválasztva tőlünk a misén. Nagyon szépen énekeltek, meg a templomuk se rossz. Egyébként erre sokszor látni noviciákat, vidámak és szürkeszoknyásak.
Megint mentünk koncertre a cseh lánnyal. Van most itt egy zeneifesztiválranadában(57. számú), és józenészek vannak.
Sok-sok (állítólag 9) új diák van. Három szlovákkal már találkoztam - kedvesnek tűnnek, de van két nemtudjukhonnani, akik mindennel elégedetlenek, azért majd csak belejönnek. Érkezett egy magyar lány is, ő ott lakik, ahol a csoportunkban levő németek, ma este náluk ücsörgésztem, beszélgettünk, vizipipáztunk (már a nímötök is magyarul mondják :).
oboa
tegnap este megtudtuk Christina-val, hogy a szomszéd utcában van valami koncert (és két perc múlva kezdődik). Gyorsan átöltöztünk és szaladtunk át. Ott aztán kiderült, hogy egy húsz éves oboista lány fog játszani zongorakísérettel. Fantasztikusan játszott, meg negyon szépeket :)2008.07.05.
Nagy örömet mondok néktek: lett magyar betűkészlet a gépen!
Ez persze momentán azt jelenti, hogy az éppenhogycsak megszokott billentyűkről ismét vissza kell szokni a magzarra. Nem baj, olvasni biztos jobb lesz:)
Ma reggel elmentem futni (ugye figyeltetek erre a sorra és örültök neki otthon?). Bár alapvetően senkinek se ajánlom, hogz ha Granadában van, akkor ebben a városrészben menjen futni, mert nagyon rossz. Felfelé még csak kibírja az ember gyereke, de katasztrofális lejtők is vannak. Meg csupa össze-vissza lerakott kaviccsal (mondjuk elég nagy kavicsok) vannak kikövezve az utcák. Szóval nem hiszem, hogy túl sokat fogok futkározni.
Reggelizés után az R... nevű városrészben csatangoltam. Remek sikátorokat találtam, meg le is fényképeztem párat. Egy kicsit odébb van egy tér, ott néhány ház, amiken színes cserepek vannak felaggatva (szívárványszínű zománcozás:).
Fél egyre a cseh leányzóval elmentünk egy gyönyörű koncertre, remek volt, csak utána a hazajövetel volt nagyon meleg. Azóta benn ejtőzünk a házban.
2ºº8 .º7.º4.
A postai kaland utan egeszen a megszokott modon folytatodott a napom, meg mindig nem kellett elmondanom a Baszkfoldrol alkotott kiseloadasomat (amit olyan nagyon azert nem banok). Ugy dontottem, hogy ma nagyon egeszseges dolgokat fogok enni (csupa alma meg jughurt + egy kis nagymama fele sutemeny). Ez egeszen estig sikerult, amikor a cseh leanyzoval elmentunk a het elejen felfedezett tapas barba, es egy-egy husos-szalonnas szendviccsel meg nem vacsoraztunk. Kiprobaltam a vino del verano (nyari bor - a nyar bora?) nevezetu nedut - kellemes.
Az orak vege fele Inmaval megint hatalmasakat nevettunk - nem mindig ertjuk, hogy min. Ma pl. a flortolesrol beszelt :)
#8
A mai nap nagy kalandja a posta volt. Fel tiz korul elindultam a hazbol (amit egyebkent - ez is csak most tunt fel - a szokokutak hazanak neveznek - ugye van nekunk ketto), hogy feladjak egy levelket. Az utat egyik kedves lakotarsam elmagyarazta, es hangulatos sikatorokon, meg emberektol megpakolt sugarutakon (reyes catolicos) oda is talaltam. Azt is elmondtak, hogy egyszeru belyegvasarlas miatt nem kell szamot kerni a gepbol es hosszu sorokat vegigvarni, csag egyszeruen oda kell menni a 11-es ablakhoz, s kerni - meg persze fizetni (az mondjuk nem veszes).
A fura az volt, hogy miutal megvettem a belyeget, a neni nem vette be a levelet. Megkerdeztem, hogy most megis mi a csudat csinaljak a levelemmel (na jo, nem voltam ennyire valasztekos, csak mutogattam, meg ismetelgettem, hogy ¿a donde?). Valamit magyarazott, es kicsit idegesnek tunt, ugyhogy ugy csinaltam, mintha minden vilagos lenne, s kimentem, hogy megkeressem a rikito pirosnak elkepzelt postaladat - annyit felfogtam, hogy valahol oldalt kell lennie az epuleten (kb. ez az egyetlen posta a varosban - kis tulzassal - de hatalmas). Neztem jobbrol, neztem balrol, es semmit se lattam.
Kezdtem nagyon merges lenni a nenire, de nem mentem vissza megszorongatni a torkat, hanem odamentem egy ujsagosbodehoz, hogy megtudjam, hova kell bedobni a levelet. Jol felmerve a helyzetet, az ujsagos ember megkerdezte, hogy ertek -e spanyolul, s megegyeztunk benne, hogy egy kicsit igen. Ezekutan elkapraztatott valami atvitt ertelmu szolas-mondassal (amibol az egy "kutya" szot ertettem), s mondta, hogy itt vagyok a postanal (na azt nem arultam el neki, hogy ezt mar reg tudom).
Vegul kiderult, hogy a bejarat melletti negy aranyszinu oroszlanfejek szajaba kell bedobni a levelet :) (meg az is vilagos lett, hogy amikor a postas neni azt mondta, hogy extranjeros (kulfoldiek), akkor nem a tudatlan turistakon sopankodott, hanem azt mondta el, hogy melyik feliratu oroszlanba kell dobnom a levelet.
#7
Una mujer es una mujer, y no una bibliotecha -mondta Pablo...de mit csinaljon szegeny mujer, ha egy kicsit megis biblioteca? :)#6
Ez a nap igen vidam volt. Inma (akivel delutan volt orank), mint kiderult, bartulajdonosno, es az elmult evben meg a sajat barjat vezette minden ejjel. Ja meg szemelyesen ismeri Manu Chaot :) A nap vege fele mar nagyon faradtak voltunk, Inma meg beindult, es elkezdett viccelodni, doltunk a kacagastol, mire befejezodott az ora (fel nyolc utan nem sokkal).
Ezutan kovetkezett a sangriakeveres. Pablo (a fofejes) iranyitotta a ceremoniat - ezzel unnepeltuk meg a harom nemet lanyt, akik a hetvegen hazamennek. Legalabb csokken kicsit a nemetsuruseg itt minalunk. Amugy aranyosak, csak nagyon masok. Kiderult hogy a gyonyoru cserepedeny, amirol azt hittem, hogy a mosogato csopogese ellen hasznaljak, nemesebb funkcioval (is) bir: abban keverte Pablo a sangriat (amibe tekintelyes mennyisegu whisky is kerult).
Sorozatos felfedezeseket teszek kis vilagommal kapcsolatban, pl. hogy a mantequilla, amit vettem, sokkal inkabb vaj, mint margarin - ezert olyan finom. ogy radobbentem, hogy napi hat tanoram van, azt mar megirtam. Siestaidoben nem jo boltba menni, meg akkor sem, ha nyitva van: sokkal kelletlenebbek az eladok (meg meleg is van :) annyira nem lehet surgos a papirzsepi).
Szoval ma haromfele elindultam a sparba feltolteni a keszleteket. Vittem magammal a fenykepezogepet is, a kornyeket fotozgattam. Az Albaicin nevu varosreszben lakunk: csupa girbe.gurba szuk utca, jo regi, s nagyon szep. A hazunk is teljesen illik a kornyekhez: feher (mint itt minden epulet) es remek famunkaval van tele. A belso udvaron van egy szokokut, es a bejaratnal meg egy. Abszolute hangulatos.
#5
Vegre rajottem, hogy mert olyan hosszuak a spanyolorak. Nem negy, hanem hat orank van naponta. Kitolti az idonket, s meg keszulni is kell ra, szoval mar varom a hetveget, amikor nyugodtan setalgathatok a varosban, meg utolerem magamat uj szavak tekinteteben.
Tegnap nem mentunk sehova, nagyot aludtam. Ma meg egesz reggel a szamitogep elott uldogeltem, es szavakat keresgeltem, meg nemi informaciot Baszkfoldrol, merthogy ma arrol kell beszelnem oran...remelem menni fog. Mar csak szepen meg kell komponalni a mondataimat, az informacio mar megvan.
Ma este bucsuztatunk egy adag emberket, akik a het vegen mennek hazafele. Allitolag sangriazas lesz :)
#4
Tegnap kitortunk a jelen ido kinos szoritasabol, s immar a multoni is sopankodhatunk spanyolul (de legalabbis a kozeli, be nem fejezett fajtajan). A csoport neha unja Inma orait, nagyon lelkesen magyarazza a mar ismert szavakat is. Nyelvoktatasi szempontbol viszont nagyon erdekes, meg kozben egy csomo (legalabbis szamomra) uj dolog kerul elo.
Delelott sikerult bevasarolni pl. olyan alap dolgokat, mint kenyer, tej, cukor, teszta sat.sat. Ugyhogy nem kell aggodnotok az ellatmany miatt. A boltba odatalalni nem volt olyan veszes, mint vartam. Mercedestol (helyi mindenes, irodavezeto, nagyon kedves, de egyenlore csak a legszuksegesebbeket beszeljuk meg - spanyolul, egyebkent perui) kaptam terkepet, igy mar nem volt nehez. A Plaza Larga-n eppen vasar volt (a ter neve nemileg csaloka:). Egyenlore csak a Sparba mereszkedtem, de majd a kisebb boltokat is felfedezem, de arra meg gyurni kell, mindenesetre husz deka sajtot mar tudtam kerni (apro oromok).
Este egz szlovak es egy cseh lannyal kimentunk egy tapas barba (taspas= kis kaja amit az innivalohoz adnak a spanyolok). Minden remek volt, a nagy halom olivabogyo kulonosen. Egesz este spanyolul ment a tarsalgas (persze ok spanyol szakos egyetemistak). Neha persze valtottunk angolra, de nagyon kedvesen figyeltek ra, hogy ertsem amit mondanak, s vartak, amig kiotlottem a valaszokat.
Azt terveztem, hogy ma jo koran felkekek, s elmegyek futni, aztan a kelesbol 8 ora lett, s mar inkabb maradok a hazban.
Minden jot, kedves otthoniak!
elso teljes nap
Jo reggelt!
Itt meg igen nyugalmas a vilag (ki gondolta volna:), meg a gep elott sem ul senki, ugyhogy most van egy kis idom irni. Az elso nap ketsegbevonhatatlan tanulsaga, hogy nagyon megneheziti a beszelgetest, ha nem tudod, milyen nyelven fognak hozzad szolni a kovetkezo pillanatban. Rengeteg nemet diak van most eppen itt, es neha hozzam is nemetul szolnak, amit ugye elvileg ertenem kene... Az angollal semmi gond, csak gyorsan valtani kell, ha elotte epp mashogy beszeltunk. A spanyolt meg torjuk, ki jobban, ki kevesbe.
Tegnap megvoltak az elso orak. Ket tanarunk van Inma es Pablo, nagyon vidam embereknek tunnek, Inma minden szohoz kis szinhazi eloadast rogtonoz, hogy megertsuk, mirol beszel. A csoportban harom nemet van, akik kicsit elegedetlenek, hogy nem eleg magas a szinvonal - ok mar tobbet tudnak spanyolul, meg egy magyar es egy cseh srac.
Akajalas tegnap kicsit kurtan-furcsan sikerult: nem jutottam el boltba, ugyhogy egyenlore (meg ma reggel is) nagymama puspokkenyerebol elek. A a baj, hogy szieszta idoben val az orak kozti szunet, amikor nem sok bolt van nyitva. Estere, mikor mar minden zarva volt, sikerult megtudni, hogy hol vasarolhattam volna :) Nem baj, ma mar kibovitem az etlepot valamivel a puspokkenyeren tul. Ne aggodjatok, tegnap meg ket almat is bevagtam, szoval valtozatos az etrendem.
Este kimentunk vacsorazni a varosba - nagyon jol esett, bar szentul megfogadtam, hogy nagyon egeszsegesen fogok elni, azert lecsuszott a kesoi vacsora. A spanyoloran kicsit ciki volt, hogy egy gyumolcsnev se jutott eszembe (mert persze a cseh fiu elhalaszta a naranja-t az orrom elol - gonosz), ugyhogy ma reggel meg megnezegettem a gyumolcsoket, meg meg egypar dolgot, ettem puspokkenyeret - nagyon finom volt, es egyenlore minden mennyisegben izlik, koszi, nagymama!
papa